„Garaczi László különleges, bonyolult utalás-rendszerű, izgalmas szövedékű mai életképsorozata, a Plazma" – írja Radnóti Zsuzsa a műről.

„Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság „törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)." (Garaczi László)

Halász Glória: Frissen facsart narancslé

Generációs olvasat, avagy: hogyan olvassuk mi, huszonévesek a lázadó ifjúságot.

Helyszín: Stúdió.

„Garaczi László különleges, bonyolult utalás-rendszerű, izgalmas szövedékű mai életképsorozata, a Plazma" – írja Radnóti Zsuzsa a műről.

„Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság „törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)." (Garaczi László)

Halász Glória: Frissen facsart narancslé

A kocsmaszínházi mulatság hét novellát idéz fel Boccaccio Dekameronjából. A vérbő reneszánsz vigalom épp a tetőfokára hág, mikor megérkezik Csontos Úr, és megsuhogtatja fölöttünk fekete köpönyegét.

A kocsmaszínházi mulatság hét novellát idéz fel Boccaccio Dekameronjából. A vérbő reneszánsz vigalom épp a tetőfokára hág, mikor megérkezik Csontos Úr, és megsuhogtatja fölöttünk fekete köpönyegét.

Az utóbbi években rájöttem, úgy is lehetek magányos, hogy sokan vesznek körül, és ez az állapot hihetetlenül inspiratív számomra.

Most hívtam partnereket, akik előadóként megérintenek, megfognak, és nem engednek el. Velük együtt dolgoztam, alkottam.

„Keresgélek és remélek. Zakatol a tudat, feszélyez a félelem, és szeretnék mihamarabb megszabadulni a létemtől. Nem úgy zaklatottan vagy erőszakosan, csak csendesen és egyszerűen, hogy ne bántson többé egyetlen fájó tövis sem. Keveslem, ami történik, de sokallom, ahogy semmit mondóan szalad el mellettem már a sokadik nyár.

Segíts megértenem, miért zihál a test, és miért hajt – oly sokszor – a vágy a megismerésre, zajra, marokra, körömre, csókra, fenekestül felforgatott örömvilágra? Csillapodik-e valaha is ez a vonzalom? Ráérek-e valaha is magamat magamért szeretve, megválni földi hüvelyemtől, teremtől, határomtól, felfedezett magányomtól?

Hiszen már sokadszor kiáltom pusztába igazamat…!"

„I seek and hope. The mind is clattering, the fear is discomforting; I would like to get rid of my existence as soon as possible. Not distractedly or violently, but silently and simply, so that no more thorns would hurt me any more. I find the things happening with me too little, but I find it too much that many summers just passed me by.

Please help me understand why the body is gasping for breath, why is there a desire many times for new experiences, noises, palms, nails, kisses, a world of joy turned completely upside down? Will this attraction ever calm down? Will I have the time to love myself for myself, and get rid of my mortal vessel, my space, my boundaries, my explored solitude?

I have cried my voice into the wilderness many times…!"

Az utóbbi években rájöttem, úgy is lehetek magányos, hogy sokan vesznek körül, és ez az állapot hihetetlenül inspiratív számomra.

Most hívtam partnereket, akik előadóként megérintenek, megfognak, és nem engednek el. Velük együtt dolgoztam, alkottam.

„Keresgélek és remélek. Zakatol a tudat, feszélyez a félelem, és szeretnék mihamarabb megszabadulni a létemtől. Nem úgy zaklatottan vagy erőszakosan, csak csendesen és egyszerűen, hogy ne bántson többé egyetlen fájó tövis sem. Keveslem, ami történik, de sokallom, ahogy semmit mondóan szalad el mellettem már a sokadik nyár.

Segíts megértenem, miért zihál a test, és miért hajt – oly sokszor – a vágy a megismerésre, zajra, marokra, körömre, csókra, fenekestül felforgatott örömvilágra? Csillapodik-e valaha is ez a vonzalom? Ráérek-e valaha is magamat magamért szeretve, megválni földi hüvelyemtől, teremtől, határomtól, felfedezett magányomtól?

Hiszen már sokadszor kiáltom pusztába igazamat…!"

„I seek and hope. The mind is clattering, the fear is discomforting; I would like to get rid of my existence as soon as possible. Not distractedly or violently, but silently and simply, so that no more thorns would hurt me any more. I find the things happening with me too little, but I find it too much that many summers just passed me by.

Please help me understand why the body is gasping for breath, why is there a desire many times for new experiences, noises, palms, nails, kisses, a world of joy turned completely upside down? Will this attraction ever calm down? Will I have the time to love myself for myself, and get rid of my mortal vessel, my space, my boundaries, my explored solitude?

I have cried my voice into the wilderness many times…!"

Az utóbbi években rájöttem, úgy is lehetek magányos, hogy sokan vesznek körül, és ez az állapot hihetetlenül inspiratív számomra.

Most hívtam partnereket, akik előadóként megérintenek, megfognak, és nem engednek el. Velük együtt dolgoztam, alkottam.

„Keresgélek és remélek. Zakatol a tudat, feszélyez a félelem, és szeretnék mihamarabb megszabadulni a létemtől. Nem úgy zaklatottan vagy erőszakosan, csak csendesen és egyszerűen, hogy ne bántson többé egyetlen fájó tövis sem. Keveslem, ami történik, de sokallom, ahogy semmit mondóan szalad el mellettem már a sokadik nyár.

Segíts megértenem, miért zihál a test, és miért hajt – oly sokszor – a vágy a megismerésre, zajra, marokra, körömre, csókra, fenekestül felforgatott örömvilágra? Csillapodik-e valaha is ez a vonzalom? Ráérek-e valaha is magamat magamért szeretve, megválni földi hüvelyemtől, teremtől, határomtól, felfedezett magányomtól?

Hiszen már sokadszor kiáltom pusztába igazamat…!"

„I seek and hope. The mind is clattering, the fear is discomforting; I would like to get rid of my existence as soon as possible. Not distractedly or violently, but silently and simply, so that no more thorns would hurt me any more. I find the things happening with me too little, but I find it too much that many summers just passed me by.

Please help me understand why the body is gasping for breath, why is there a desire many times for new experiences, noises, palms, nails, kisses, a world of joy turned completely upside down? Will this attraction ever calm down? Will I have the time to love myself for myself, and get rid of my mortal vessel, my space, my boundaries, my explored solitude?

I have cried my voice into the wilderness many times…!"

Az utóbbi években rájöttem, úgy is lehetek magányos, hogy sokan vesznek körül, és ez az állapot hihetetlenül inspiratív számomra.

Most hívtam partnereket, akik előadóként megérintenek, megfognak, és nem engednek el. Velük együtt dolgoztam, alkottam.

„Keresgélek és remélek. Zakatol a tudat, feszélyez a félelem, és szeretnék mihamarabb megszabadulni a létemtől. Nem úgy zaklatottan vagy erőszakosan, csak csendesen és egyszerűen, hogy ne bántson többé egyetlen fájó tövis sem. Keveslem, ami történik, de sokallom, ahogy semmit mondóan szalad el mellettem már a sokadik nyár.

Segíts megértenem, miért zihál a test, és miért hajt – oly sokszor – a vágy a megismerésre, zajra, marokra, körömre, csókra, fenekestül felforgatott örömvilágra? Csillapodik-e valaha is ez a vonzalom? Ráérek-e valaha is magamat magamért szeretve, megválni földi hüvelyemtől, teremtől, határomtól, felfedezett magányomtól?

Hiszen már sokadszor kiáltom pusztába igazamat…!"

„I seek and hope. The mind is clattering, the fear is discomforting; I would like to get rid of my existence as soon as possible. Not distractedly or violently, but silently and simply, so that no more thorns would hurt me any more. I find the things happening with me too little, but I find it too much that many summers just passed me by.

Please help me understand why the body is gasping for breath, why is there a desire many times for new experiences, noises, palms, nails, kisses, a world of joy turned completely upside down? Will this attraction ever calm down? Will I have the time to love myself for myself, and get rid of my mortal vessel, my space, my boundaries, my explored solitude?

I have cried my voice into the wilderness many times…!"

Hungarian and Japanese artists will discuss and create performance. This program is collaboration between SHU workshop and 33-145 Group.

www.shu07.blogspot.com

19.00 - Kapunyitás - Welcome drinks

• Garrone
• Martini cukros citrommal
• Fűszeres forralt bor
• Narancs juice
• Ásványvíz bubi nélkül, vagy bubival
  (Szénsavas, szénsavmentes ásványvíz)

Szendvicsbár

• Libatepertő
  csak úgy magyarosan, hagymával, paprikával, uborkával
• Szendvics falatkák
  • sajtos-szalámis
  • körözöttes
  • májkrémes ízlelgetni valók

20:00 - Latin tánc

• táncbemutató és tánctanítás

21:30 - Svédasztal .... 3 féle menüvel

1. Bőrös malackaraj, pezsgős-aszalt szilvás káposztával
2. Sertésszűz, sültpaprika mártással és juhtúrós sztrapacskával
3. Zöldséggel töltött pulykamell filé bacon köntösben, burgonyafánkkal

23:00 - Tombola

24:00 - Himnusz és egy pohár pezsgő

24:30 - Dj Kazi reggelig

Hogy Éjfél után se maradj éhes...

• Csülkös korhelyleves csípősen, füstölt, kolbászkarikákkal

JEGYRENDELÉS

Jegyeket rendelhet a Bakelitben

Egész nap 06 30 516 88 60 és az info@bakelitstudio.hu e-mail címen.

A helyszín az idő. Ami nincs. Talán helyszín sincs.

Van Villon, s miként az Ember, kiszolgáltatott. Ellenállhatatlanul vonzza őt az örvény középpontja, az igazságot kutatja, s mindeközben olyan erőket idéz meg, melyekbe belepusztul. Ha viszont magába fogadta a végtelent, nem ember többé.

A kérdés az, hogyan viszonyul Villon azokhoz, akik közé került. Illetve nem került. Mert nem indult el, és nem érkezett meg, pedig ott járt. És ott, soha nem esett szerelembe, soha nem győzetett le, soha nem számolta a madarak röptét... Ergo, létezik Isten.

Igen, igen, tudjuk, hogy Rilke férfi volt, és azt is, hogy Borges végül megvakult. De a „Nyitott” felé forduló Igazságnak nincs szüksége arra, hogy a „formát” szemlélje, s mit számít az emberi test, ha a lélek princípiuma a Nő. Blake sem volt őrült, csak a végtelen Szabadság szerelmese, korlátokat ledöntő, világ-romboló erő.

Ők hárman tudták, mi pedig megpróbáljuk életre kelteni e mágikus szavakat.

A helyszín az idő. Ami nincs. Talán helyszín sincs.

Van Villon, s miként az Ember, kiszolgáltatott. Ellenállhatatlanul vonzza őt az örvény középpontja, az igazságot kutatja, s mindeközben olyan erőket idéz meg, melyekbe belepusztul. Ha viszont magába fogadta a végtelent, nem ember többé.

A kérdés az, hogyan viszonyul Villon azokhoz, akik közé került. Illetve nem került. Mert nem indult el, és nem érkezett meg, pedig ott járt. És ott, soha nem esett szerelembe, soha nem győzetett le, soha nem számolta a madarak röptét... Ergo, létezik Isten.

Igen, igen, tudjuk, hogy Rilke férfi volt, és azt is, hogy Borges végül megvakult. De a „Nyitott” felé forduló Igazságnak nincs szüksége arra, hogy a „formát” szemlélje, s mit számít az emberi test, ha a lélek princípiuma a Nő. Blake sem volt őrült, csak a végtelen Szabadság szerelmese, korlátokat ledöntő, világ-romboló erő.

Ők hárman tudták, mi pedig megpróbáljuk életre kelteni e mágikus szavakat.

Szeretnék őszintén, nyersen foglalkozni a test-testhez feszülésével és ezt a figyelem csendjében tesszük. A darab ruha nélküliséget tartalmaz!

Nagyon körültekintően keressük a megfelelő hangot az akciókhoz, jelenetekhez, jelenlétekhez, kapcsolódásokhoz.

Egyfajta vallomás, aminek mi is és a nézők is NÉMA TANÚI vagyunk!"

Szeretnék őszintén, nyersen foglalkozni a test-testhez feszülésével és ezt a figyelem csendjében tesszük. A darab ruha nélküliséget tartalmaz!

Nagyon körültekintően keressük a megfelelő hangot az akciókhoz, jelenetekhez, jelenlétekhez, kapcsolódásokhoz.

Egyfajta vallomás, aminek mi is és a nézők is NÉMA TANÚI vagyunk!"

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

Egy vándortársulat négy színésze érkezik a színpadra: nem tudni, honnan jönnek s hova mennek. Felállítják a maguk kis színpadát egy meghatározhatatlan közönség számára, ami lehet, hogy megegyezik az éppen jelen levő publikummal. Különös beletörődéssel játszanak, amit képtelenek megmagyarázni – a régi darabok felidézésével mindig ugyanazt ismétlik, mintha erre kötelezné őket a századok kérlelhetetlen múlása. Azt a látszatot keltik, mintha a nézők szeme láttára improvizatív módon hoznák létre Cervantes színdarabjának minden egyes figuráját és jelenetét.

A Csodakvintettben folyamatosan felvetődik a kérdés: vajon a színház hogyan tart tükröt a valóságnak, s egyáltalán hol húzódik a „játék" és a „valóság", a „szerep" és a „valódi én" határa.

Honlap:
masfel.bahia.hu

Ringo-t autóval elüti Mulcser.

Ringo tolószékbe kényszerül.

Ringo felesége Betti.

Betti testvére Friderika.

Friderika férje Patrik.

Majd összefolyik az életük.

kuplék…sanzonok…slágerek…dalok
lányok…hölgyek…kisasszonyok
és ruhák…ruhák…ruhák

A DÍVAt-rend egyedi tervezésű és készítésű alkalmi viseleteinek önálló bemutatója.

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

A Méhek története 992 év híján mintegy egy évezredre nyúlik vissza a világ történelmében. Megjelenésükkor az emberiség fellélegzett, s egy emberként sóhajtott fel: Végre!

Először időszámításunk után 1995-ben tűntek fel Sopron, majd Budapest utcáin. Hírük futótűzként terjedt, s terjed azóta is. A lakosság örömére számos fellépést mondhatnak magukénak. A különböző meghívások mellett rendszeresen megjelennek a budapesti Pepsi Szigeten. Állandó klubjuk működött, mely először a Kolibri Pincében kapott helyet, aztán pedig a Colombus Clubban talált új otthonra, most pedig nincs.

Külföldi utazásaik során is a végletekben gondolkoznak: Ausztriában és Ausztráliában hintették a derű magjait.

Fel-feltűnnek különböző televíziós csatornák szórakoztató műsoraiban is (MTV1, MTV2, RTL Klub, ZTV, TV11, ATV stb.) koncertjük egy rövidített, mintegy 50 perces változatát immár több alkalommal sugározta az ATV.

A Méhek eddig egy hanghordozóval büszkélkedhettek, amely, kielégítendő az irdatlan érdeklődést, folyamatos sokszorosításra kényszerült. Azóta már megjelent első CD-jük, mely az említett kazetta jobb minőségű változata, két bónusztrekkel kibővítve.

És nincs messze már az idő, hogy a jelenlegi és leendő rajongók megelégedésére új album lásson napvilágot, vadonatúj dalokkal és remixekkel a hátán.

Igen! Mert humoros, ám mély értelmű dalok, pezsgő ritmusok, tutulás és mindehhez egy nem mindennapi megjelenés – ez az, amit a Méhek Multimédia Supershow Antikoncertje nyújt.

Kis ízelítő a repertoárból: Köszöntődal; Páráppáráppáppárá; Barbie-dal; Zákié; Sirius-dal; Jaj, Béla, vigyázz, az ütvefúró veszélyes szerszám! stb.

A Méhek Multimédia SuperShow Antikoncert a fent említett kínálaton túl a következő nagy hatású show elemekkel gazdagodott: videoprojektoros horrorfilm vetítés, gasztronojz pörformanc, bravúroas mozgásművészeti ízelítő, flepnisztepp, fény-, füst- és pirotechnikai effektek és meg sok egyéb váratlan esemény, amire még az előadók sem számítanak.

„Garaczi László különleges, bonyolult utalás-rendszerű, izgalmas szövedékű mai életképsorozata, a Plazma" – írja Radnóti Zsuzsa a műről.

„Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság „törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)." (Garaczi László)

Halász Glória: Frissen facsart narancslé

„Garaczi László különleges, bonyolult utalás-rendszerű, izgalmas szövedékű mai életképsorozata, a Plazma" – írja Radnóti Zsuzsa a műről.

„Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság „törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)." (Garaczi László)

Halász Glória: Frissen facsart narancslé

„Garaczi László különleges, bonyolult utalás-rendszerű, izgalmas szövedékű mai életképsorozata, a Plazma" – írja Radnóti Zsuzsa a műről.

„Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság „törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)." (Garaczi László)

Halász Glória: Frissen facsart narancslé

„Garaczi László különleges, bonyolult utalás-rendszerű, izgalmas szövedékű mai életképsorozata, a Plazma" – írja Radnóti Zsuzsa a műről.

„Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság „törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)." (Garaczi László)

Halász Glória: Frissen facsart narancslé

„Garaczi László különleges, bonyolult utalás-rendszerű, izgalmas szövedékű mai életképsorozata, a Plazma" – írja Radnóti Zsuzsa a műről.

„Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság „törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)." (Garaczi László)

Halász Glória: Frissen facsart narancslé

A társadalom kirekesztettje, aki egy erdőben megbújik.

Két barátja segít neki, akik szintén az életkirekesztettjei, fogyatékkal élő emberek, akik szerelmesek lesznekegymásba az erdő lombjai között.

Találkoznak a erdőben egy faunnal akit megszelídítenek a őszinteségükkel.

Az előadásban hol a film veszi át aktívan a szerepet, hol a tánc rezegteti a szíveket.

A hajnali fénynél, és az esti hold fényénél az erdő énekelni és sikítani kezd, és összes titkát megfejti a szelek segítségével.

Az élet keskeny, nem rövid!

2. Vonaton – Kovács Kata
zene: Glázer Attila

Vártalak egy síneket megvilágító,
Törött lámpabúra alatt.
Azon a vonaton leszel,
Amelyik itt nem áll meg.

A zakatoló percek kegyetlenül
Ketyegnek, egyre hangosabban
Ugrálva a hypo szagú váróterem
Összetört kövein.

Csakazértiszakatolsz.

3. Négyen voltak – Hadi Júlia
zene: Vázsonyi János

Önző halálom mindenki látja. Ezt adom Nektek, nem kértétek soha.

Az élet keskeny, nem rövid!

2. Vonaton – Kovács Kata
zene: Glázer Attila

Vártalak egy síneket megvilágító,
Törött lámpabúra alatt.
Azon a vonaton leszel,
Amelyik itt nem áll meg.

A zakatoló percek kegyetlenül
Ketyegnek, egyre hangosabban
Ugrálva a hypo szagú váróterem
Összetört kövein.

Csakazértiszakatolsz.

3. Négyen voltak – Hadi Júlia
zene: Vázsonyi János

Önző halálom mindenki látja. Ezt adom Nektek, nem kértétek soha.

"A pillanattal foglalkozunk, a feledésbe merülő apró rezdüléseket próbáljuk pillangóként az örökkévalóság hálójába terelni. Test-közeli táncot mutatunk, élünk, adunk. Várjuk a nézőket, akik követnek bennünket. Mindent a szemnek és a kéznek!"

A darabot 2006. szeptember 30-án mutattuk be a Ludwig Múzeum első emeleti kiállítóterében, így a tereken keresztül vezettük a nézőket is. Az előadás egységbe foglalta a táncot, zenét és filmet törekedve a műfajok közötti átjárhatóságra, egymásra hatásra. Most színházi körülmények közé helyezve a darabot, új olvasatot kap.

Honlap:
www.ladjanszki.hu

Szeretnék őszintén, nyersen foglalkozni a test-testhez feszülésével és ezt a figyelem csendjében tesszük. A darab ruha nélküliséget tartalmaz!

Nagyon körültekintően keressük a megfelelő hangot az akciókhoz, jelenetekhez, jelenlétekhez, kapcsolódásokhoz.

Egyfajta vallomás, aminek mi is és a nézők is NÉMA TANÚI vagyunk!"

Szeretnék őszintén, nyersen foglalkozni a test-testhez feszülésével és ezt a figyelem csendjében tesszük. A darab ruha nélküliséget tartalmaz!

Nagyon körültekintően keressük a megfelelő hangot az akciókhoz, jelenetekhez, jelenlétekhez, kapcsolódásokhoz.

Egyfajta vallomás, aminek mi is és a nézők is NÉMA TANÚI vagyunk!"

Egy vándortársulat négy színésze érkezik a színpadra: nem tudni, honnan jönnek s hova mennek. Felállítják a maguk kis színpadát egy meghatározhatatlan közönség számára, ami lehet, hogy megegyezik az éppen jelen levő publikummal. Különös beletörődéssel játszanak, amit képtelenek megmagyarázni – a régi darabok felidézésével mindig ugyanazt ismétlik, mintha erre kötelezné őket a századok kérlelhetetlen múlása. Azt a látszatot keltik, mintha a nézők szeme láttára improvizatív módon hoznák létre Cervantes színdarabjának minden egyes figuráját és jelenetét.

A Csodakvintettben folyamatosan felvetődik a kérdés: vajon a színház hogyan tart tükröt a valóságnak, s egyáltalán hol húzódik a „játék" és a „valóság", a „szerep" és a „valódi én" határa.

Egy vándortársulat négy színésze érkezik a színpadra: nem tudni, honnan jönnek s hova mennek. Felállítják a maguk kis színpadát egy meghatározhatatlan közönség számára, ami lehet, hogy megegyezik az éppen jelen levő publikummal. Különös beletörődéssel játszanak, amit képtelenek megmagyarázni – a régi darabok felidézésével mindig ugyanazt ismétlik, mintha erre kötelezné őket a századok kérlelhetetlen múlása. Azt a látszatot keltik, mintha a nézők szeme láttára improvizatív módon hoznák létre Cervantes színdarabjának minden egyes figuráját és jelenetét.

A Csodakvintettben folyamatosan felvetődik a kérdés: vajon a színház hogyan tart tükröt a valóságnak, s egyáltalán hol húzódik a „játék" és a „valóság", a „szerep" és a „valódi én" határa.

A társadalom kirekesztettje, aki egy erdőben megbújik.

Két barátja segít neki, akik szintén az életkirekesztettjei, fogyatékkal élő emberek, akik szerelmesek lesznekegymásba az erdő lombjai között.

Találkoznak a erdőben egy faunnal akit megszelídítenek a őszinteségükkel.

Az előadásban hol a film veszi át aktívan a szerepet, hol a tánc rezegteti a szíveket.

A hajnali fénynél, és az esti hold fényénél az erdő énekelni és sikítani kezd, és összes titkát megfejti a szelek segítségével.

Az előadást mélyen inspirálta Ingmar Bergman, 1966-ban rendezett filmje a Persona.

A műben megjelenő ingatag emberi őszinteség, a lecsupaszított intimitásban kibontakozó igazság, hazugság kérdése táncelőadásunk fontos kiindulópontja volt.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani az időközben elhunyt neves filmrendezőnek, hogy ilyen jelentőségű alkotásokkal gazdagított minket.

Korábbi Kiállításai:

• 2006
• Baja - EJF Gyakorló Általános Iskola - Mosolyország
• Budapest - Castro
• 2007
• Budapest, Ponton Galéria - Mesék a szemnek - csoportos kiállítás
• Bácsalmás, Mûvelôdési ház- Rongyszônyeg
• Dunaújváros, Intercisa Múzeum - Álomgyár
• Budapest, Kiadó kávézó - Kávélények

További kiállítások:

• 2007. 09. 14. Budapest, Almássy tér - csoportos kiállítás
• 2007. 10. 05. Budapest, Bakelit M.A.C.
• 2007. 10. 06. Baja, Ady Endre városi könyvtár - vers illusztrációk
• 2007. 11. 20 Budapest, Kockás Báró kávézó - karácsonyi kiállítás

Honlap:
www.artistamuvek.blogspot.com

"A pillanattal foglalkozunk, a feledésbe merülő apró rezdüléseket próbáljuk pillangóként az örökkévalóság hálójába terelni. Test-közeli táncot mutatunk, élünk, adunk. Várjuk a nézőket, akik követnek bennünket. Mindent a szemnek és a kéznek!"

A darabot 2006. szeptember 30-án mutattuk be a Ludwig Múzeum első emeleti kiállítóterében, így a tereken keresztül vezettük a nézőket is. Az előadás egységbe foglalta a táncot, zenét és filmet törekedve a műfajok közötti átjárhatóságra, egymásra hatásra. Most színházi körülmények közé helyezve a darabot, új olvasatot kap.

Honlap:
www.ladjanszki.hu

Kortárs táncszínházi kabaré állati természetünknek való kiszolgáltatottságunkról.

Kortárs táncszínházi kabaré állati természetünknek való kiszolgáltatottságunkról.

Bob Eisen (USA) is a dancer, choreographer and improvisor who has been active dancing, creating work, teaching, studying and traveling for over 30 years. He spent many years in Chicago where he was a co-founder of Links Hall Studio, a center for creating and presenting alternative performing arts. Presently he calls New York City home although at this moment he is living in Russia. In 2004-2005 he spent a year dancing and traveling around the world. He has written a book about this year-long adventure and has had it translated into Russian.

„an experimental soloist now in his 50's, but still combining fluid, gutsy dancing with provocative images of alienation, confusion and loss" (Chicago Tribune)

Christine is interested in the theatrical and human realm of modern dance. Her pieces often expose the inside of a character's humanity and take down a fragmented path of emotional transformation. "Azalea Nights" examines a woman's twisted dream world and trips through the dark and light of her unconscious conjurings concerning love, fear and death. The work was constructed in collaboration with a dream interpreter who took a journal off the bedroom bookshelf and fleshed it out to make "dream-logical sense."

Régóta írok novellákat éjszakánként a magam örömére. Folyóiratokban is jelent már meg néhány, de eddig nem éreztem úgy, hogy olyan nagyon közlésre szánom őket. Tarzan Zéró az én másik énem, és ha mostanában megtalálom a fiókban az ő tíz évvel ezelőtti írásait, és elolvasom, akkor úgy látom, hogy ezek a novellák másnak is szerezhetnek pár vidám percet. Ezért összeállítok egy kötetet, hátha megtetszik egy kiadónak… Hadd nevessenek az emberek például az Egy melltartó halála című opuszomon! Van egy kínai bölcsesség: nemzzél gyermeket, ültess fát, és írjál könyvet, így teljes életet éltél. Nekem már csak a könyv hiányzik. Most úgyis lesz időm a novelláimat rendezgetni, mert hosszú betegeskedésnek nézek elébe. Előbb elmegyek Sevillába, majd lesz Budapesten egy lágyéksérv-műtétem, utána újabb fellépések Josef Nadj társulatával, aztán nyáron Franciaországban egy kerámiabetétet építenek a csípőmbe, mert a színpadon iszonyatos erőfeszítések árán még táncolok ugyan, de így civilben már járni is nehezemre esik. A műtét után hónapokig lábadozni fogok, lesz alkalmam a novelláimmal foglalkozni és azon gondolkodni, hogyan lehetnék én a magyar Jango Edwards. Közben dolgozom egy terv előkészítésén: 2006 júliusában az Avignoni Fesztiválon szeretném bemutatni A hús újrafelfedezése című előadást. Kovács Tickmayer István zeneszerző ír a felkérésemre egy zongoradarabot, és miközben ezt ő előadja, a zongora tetején játsszuk el a disznóvágás rítusáról szóló produkciót– a disznóölés nekem meghatározó gyerekkori élményem volt falun, a nagyszüleimnél.

(részlet Lajos Sándor interjújából)

16 tehetséges énekes palánta, mókamester, és sztárjelenlét teszi színessé az estét, melyben a legnagyobb musical slágerek mellett, a 70--es 80-as évek Disco hangulatát idéző dalok is megszólalnak majd.

A Torta és a "HeppiBörzdéj" után pedig hajnaligtartó hamisítatlan Disco zene és a legújabb slágerek késztetik táncra a lábakat

Ilyen témájú táncszínházi előadás súrolhatja a modern drámát, ám itt a kifejezésmód más:

Csak test és érzelem szöveg(elés) nélkül.

zene: LATIDOS

Műsor után:
táncok-szenvedélyek határok nélkül SALSA - FLAMENCO TÁNCHÁZ tánctanítás Lucio Dominguezzel, és közös tánc a fellépő művészekkel

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

December 7-tõl salsa tanfolyam indul kezdõknek / újrakezdõkneka Bakelit Stúdióban csütörtökönként 19.00 - 20.30-ig.

A tanfolyam heti 1x1,5 órás és nyolc alkalmat tartalmaz. Ha szeretnél az órákon részt venni - kérlek jelezz visszamihamarabb telefonon, emailben vagy iwiwen, mert a csoport létszáma korlátozott - és csak a jelentkezés sorrendjében tudjuk figyelembe venni szándékod.

A kurzus ára: 6.000 Ft 

A Salsa története

A '90-es évek elején érdekes divatõrület hirtelen felbukkanásának lehettünk tanúi Európa nyugati országaiban. A fiatalok zenei ízlése az addig megszokott disco és techno zenék egyhangúságától telítõdve új irányba fordult. Egy csapásra egyszer csak "berobbant" a köztudatba a latin zene, mely egy sor új és érdekes szórakozási lehetõséget nyújtott a nyugati fiatalság számára. Rájöttek, hogy az addigi diszkók uralta elszemélytelenedett, elembertelenedett, "szeletelõs" világ nem igazán elégíti ki õket. A társasági élet középpontjába egyre inkább a latin zenék és a tõlük elválaszthatatlan latin táncok kerültek.

A folyamat még ma is tart. Kiinduló pontja nem más, mint New York City, a világ egyik legnagyobb kulturális "olvasztótégelye", a modern zene és tánc szülõföldje, az a hely, amely a maga "õrültségeivel" a világ minden országának kultúrájára kihat. Itt fejlõdtek ki a ma is közismert latin zenék és táncok modern formái. A ma ismert cha-cha-cha pl. a New York-i El Palladium Club szülötte, ugyanúgy, mint a salsa, mely egy sajátos "ízû" kubai eredetû népzenei stílusból jött létre.

SALSA: Salsa, (szó szerint) a Karib-szigetek "szósza" a kubai son, a forró Havanna és New York "barrio" negyedeinek lányaként születve a 70-es évek Bronx-ában látta meg a napvilágot. A különbözõ afrikai ritmusok (pachanga, mambó, bomba, boleró, stb.) és az európai dallamvilág erõs keverékeként azóta is hódítja a világot. A zene maga az élet, a salsa maga a szenvedély, egy forrongó érzése a lázadásnak, szabadságnak és a szexualitásnak, röviden, egy határtalan érzékiség két ember között.

A Tangó története

Kevesen tudják, hogy a tangó - darázsderekú hölgyek és igézõ mosolyú mûmachók elegáns és temperamentumos parkett-tánca - bizony a kuplerájok szülötte. A testhez simuló flitteres estélyik, csillogó körömcipõk, tûsarkak, szmokingok kavalkádja, a peckes tartások és valószínûtlen hanyattdöntések pompásan összedolgozott celofánrevüje az argentin metropolis, Buenos Aires lepukkant kikötõi nyilvánosházainak fülledt, rosszul világított fogadótermeibõl índult - ahogy mondani szokás: - hódító útjára a 19, század utolsó évtizedeiben.

A tangó... több, mint valamiféle kusza, bonyolult tánc. A tangó eredetileg - érzés, annak a sok-sok ezer embernek az indulata, meghatottsága és kultúrája, akiknek a kétségbeejtõ szegénység miatt el kellett hagyniuk otthonukat, akik kartonbõröndjeikkel, szeretteik barnuló fotóival, és a meggazdagodás reménységével érkeztek Amerikába. Többségüknek sosem jött meg ez a hajó..." - írja a tangóról szóló szép esszéjében Jorge I. Oclander. Kilátástalanságtól elcsigázott emigránsok, rossz leheletû kikötõi, prostik és lehasznált madámok közös mûve volt hát ez a szívszorító, vágytól fûtött, zseniális remeklés: a szétzuhant Európa rossz irányba menekülõ páriái, a Buenos Aires és Montevideo marhafeldolgozó telepein robotoló, többnyire olasz és spanyol portenók vesztett illúziói keveredtek benne a nyomorult Dél-Amerika helyi lúzereinek sosemvolt reményeivel.

A tüzesség és pattogó temperamentum tehát, amit utólag hajlamosak vagyunk valamiféle mediterrán érzékiség és szerelmi szenvedély ártatlan, romantikus kifejezésének tekinteni, a kezdet kezdetén részben egy indulatoktól, alkoholtól és kokaintól fûtött, erõszakos férfivilág (a compadrones) nyers testbeszédének, részben a piacról élõ nõk csábító markecolásának (marketingjének, mondhatnánk mai szóhasználattal) volt a jellemzõje. E beszéd tárgya a vágy és a hatalom. "Vess egy közelebbi pillantást a táncra, s látni fogod: kurvák és klienseik viszonyáról szól" - írja Ricardo Gomez argentin filozófus. "A tánc buja, a lábak egymásba fonódnak, és minden mozgás a csípõtõl lefelé történik. Ha jól táncolják, a felsõtestek merevek, a táncolók tekintete mélyen átélt, mégis távolságot tartanak egymástól. A tangó a testi kívánás szenvedélye."

Noha kezdetben a tangót szövegtelen, szabadon improvizált, melankolikus bandoneon-zenére járták (így nevezték a Németországból importált harmonikaszerû hangszert), rövidesen elterjedt a szöveges dalkíséret szokása is: a dalszövegek obszcenitása híven követte a sikamlós koreográfia tartalmát. A leghíresebb tangómuzsika címe a szemérmetlen képzeteket felidézõ EI Choclo volt: magyarra kukoricacsutkának fordíthatnánk. Gomez szerint "bár a tangóban tekintetével a férfi uralkodik, valójában a nõ irányít. Az is elég, hogy kezével a férfi nyakát vagy mellkasát megérinti... Õ az, aki táncol." Ugyanakkor - vagy épp emiatt? - a tangó mégsem egyszerû páros társastánc: a nõbõl sugárzó szexuális vonzás egyben kihívás a többi férfinak is, a koreográfiába a compadrones a nõ kegyeiért vívott "párbajának" obszcén elemei vegyülnek. A tánc rövidesen a férfiak közötti erõszakos versengés terepévé vált, és sokszor végzõdött késeléssel, verekedéssel. Ebbõl a durva kocsmai szerepbõl alakul ki késõbb a compadrito-ké, akik már csak stilizált macho jelmezként viselik a széles karimás kalapot, a nyakba kötött ezüstfehér zsebkendõt, a rövid kabátot és szûk nadrágot, no meg - a kikötõi világhoz tartozás utolsó jelvényeként - övükben a bicskát.

Egyébként is: a tangó kezdettõl fogva olyan lépésekbõl és pozitúrákból állt össze, amelyek a 19. századi keresztény Európa civilizált országaiban elképzelhetetlenek lettek volna egy táncparketten. Gondoljuk meg, hogy a század elején milyen botránysorozat övezte a keringõt, az elsõ olyan európai társastánc megjelenését, amelyben egy pár folyamatos testi kontaktust tartva, voltaképp stilizáltan ölelkezve táncolt egy tengely körül - a tangó ehhez képest is fölháborítóan szabadosnak tûnt az európai (illetve az európai szokásokra figyelõ argentín) "high society" szemében. A mellkasok és csípõk szorosan összefeszültek, a lábak egymás közé léptek, az arcok és ajkak közvetlen közelbe kerültek egymással: a kacér és hódító pillantások, testdöntések, akasztások, ölelések oly nyers egyértelmûséggel mondták ki a tánc célját és értelmét, amit az akkori nyilvánosság nem tudott elviselni.

Mint a spanyol kultúrkörben mindenütt, a jó táncosnak itt is nagy volt a tekintélye. De tangót nem lehet tanulás és intenzív gyakorlás nélkül táncolni. A lépéseket el kellett sajátítani, ki kellett gyakorolni. A férfiak egyre kevésbé akartak már prostituáltakkal "gyakorolni", a tisztességükre ügyelõ nõk viszont még sokáig nem merték bevállalni a tangó-táncosnõk utcasarki szerepét, - így a machók mindinkább arra kényszerültek, hogy egymással jöjjenek össze és próbáljanak új lépéseket, meglepõ kombinációkat kiötölni.

Amint terjedt, úgy szelídült is persze a tangó, úgy veszített provokatív erejébõl. Lassan kilépett a füstös bárok és bordélyok mélyérõl és az alsóbb osztályok népszerû szórakozóhelyei: a vendéglõk, lakodalmak, sõt keresztelõk és más népi ünnepségek elé került. A legnyersebb szexuális gesztusoktól és szöveges kiszólásoktól "megtisztítva" végül elfogadott, városi néptánccá, afféle tömegkulturális jelenséggé vált és rövidesen utat talált a belvárosok, a középosztály felé is.

Ebben a "civizált" formában jutott el a tangó Európába is - a 20-as évek elején, amikor argentin emigráns értelmiségiek, mint afféle polgárpukkasztó illetlenséget, passzióból tanítgatni kezdték Párizsban. Olyan sikerrel, hogy rövidesen a legfelkapotabb báli tánccá vált - és ekként, immár Európa által szentesített értékként "importálta" vissza a sznob argentin elit a Rio de la Plata partjaira.

Megváltoztak a tipikus öltözékek is: szmoking, bõrcipõ, bokavédõ, ezüst kalap és így tovább: így vált a tangó az 1880-1930 közötti leggyorsabb növekedést produkáló argentin "boldog békeidõk" szimbolumává. Így vesztette el egykori szociális indulati töltését és vált Argentina mutatós és máig divatos exportcikkévé. Mégis egy-egy jobb mai feldolgozásban - gondoljunk csak Luis Bravo világsikert aratott Forever Tango-jára - minden revücsillogás mögött felsejlik valami fojtott indulat, melankólikus szomorúság, annak az eredeti fájdalomnak az üzenete, amely ezt a tánctüneményt közénk varázsolta.

forrás: Szõnyi Levente - mambó világbajnok

December 7-tõl salsa tanfolyam indul kezdõknek / újrakezdõkneka Bakelit Stúdióban csütörtökönként 19.00 - 20.30-ig.

A tanfolyam heti 1x1,5 órás és nyolc alkalmat tartalmaz. Ha szeretnél az órákon részt venni - kérlek jelezz visszamihamarabb telefonon, emailben vagy iwiwen, mert a csoport létszáma korlátozott - és csak a jelentkezés sorrendjében tudjuk figyelembe venni szándékod.

A kurzus ára: 6.000 Ft

A Salsa története

A '90-es évek elején érdekes divatõrület hirtelen felbukkanásának lehettünk tanúi Európa nyugati országaiban. A fiatalok zenei ízlése az addig megszokott disco és techno zenék egyhangúságától telítõdve új irányba fordult. Egy csapásra egyszer csak "berobbant" a köztudatba a latin zene, mely egy sor új és érdekes szórakozási lehetõséget nyújtott a nyugati fiatalság számára. Rájöttek, hogy az addigi diszkók uralta elszemélytelenedett, elembertelenedett, "szeletelõs" világ nem igazán elégíti ki õket. A társasági élet középpontjába egyre inkább a latin zenék és a tõlük elválaszthatatlan latin táncok kerültek.

A folyamat még ma is tart. Kiinduló pontja nem más, mint New York City, a világ egyik legnagyobb kulturális "olvasztótégelye", a modern zene és tánc szülõföldje, az a hely, amely a maga "õrültségeivel" a világ minden országának kultúrájára kihat. Itt fejlõdtek ki a ma is közismert latin zenék és táncok modern formái. A ma ismert cha-cha-cha pl. a New York-i El Palladium Club szülötte, ugyanúgy, mint a salsa, mely egy sajátos "ízû" kubai eredetû népzenei stílusból jött létre.

SALSA: Salsa, (szó szerint) a Karib-szigetek "szósza" a kubai son, a forró Havanna és New York "barrio" negyedeinek lányaként születve a 70-es évek Bronx-ában látta meg a napvilágot. A különbözõ afrikai ritmusok (pachanga, mambó, bomba, boleró, stb.) és az európai dallamvilág erõs keverékeként azóta is hódítja a világot. A zene maga az élet, a salsa maga a szenvedély, egy forrongó érzése a lázadásnak, szabadságnak és a szexualitásnak, röviden, egy határtalan érzékiség két ember között.

A Tangó története

Kevesen tudják, hogy a tangó - darázsderekú hölgyek és igézõ mosolyú mûmachók elegáns és temperamentumos parkett-tánca - bizony a kuplerájok szülötte. A testhez simuló flitteres estélyik, csillogó körömcipõk, tûsarkak, szmokingok kavalkádja, a peckes tartások és valószínûtlen hanyattdöntések pompásan összedolgozott celofánrevüje az argentin metropolis, Buenos Aires lepukkant kikötõi nyilvánosházainak fülledt, rosszul világított fogadótermeibõl índult - ahogy mondani szokás: - hódító útjára a 19, század utolsó évtizedeiben.

A tangó... több, mint valamiféle kusza, bonyolult tánc. A tangó eredetileg - érzés, annak a sok-sok ezer embernek az indulata, meghatottsága és kultúrája, akiknek a kétségbeejtõ szegénység miatt el kellett hagyniuk otthonukat, akik kartonbõröndjeikkel, szeretteik barnuló fotóival, és a meggazdagodás reménységével érkeztek Amerikába. Többségüknek sosem jött meg ez a hajó..." - írja a tangóról szóló szép esszéjében Jorge I. Oclander. Kilátástalanságtól elcsigázott emigránsok, rossz leheletû kikötõi, prostik és lehasznált madámok közös mûve volt hát ez a szívszorító, vágytól fûtött, zseniális remeklés: a szétzuhant Európa rossz irányba menekülõ páriái, a Buenos Aires és Montevideo marhafeldolgozó telepein robotoló, többnyire olasz és spanyol portenók vesztett illúziói keveredtek benne a nyomorult Dél-Amerika helyi lúzereinek sosemvolt reményeivel.

A tüzesség és pattogó temperamentum tehát, amit utólag hajlamosak vagyunk valamiféle mediterrán érzékiség és szerelmi szenvedély ártatlan, romantikus kifejezésének tekinteni, a kezdet kezdetén részben egy indulatoktól, alkoholtól és kokaintól fûtött, erõszakos férfivilág (a compadrones) nyers testbeszédének, részben a piacról élõ nõk csábító markecolásának (marketingjének, mondhatnánk mai szóhasználattal) volt a jellemzõje. E beszéd tárgya a vágy és a hatalom. "Vess egy közelebbi pillantást a táncra, s látni fogod: kurvák és klienseik viszonyáról szól" - írja Ricardo Gomez argentin filozófus. "A tánc buja, a lábak egymásba fonódnak, és minden mozgás a csípõtõl lefelé történik. Ha jól táncolják, a felsõtestek merevek, a táncolók tekintete mélyen átélt, mégis távolságot tartanak egymástól. A tangó a testi kívánás szenvedélye."

Noha kezdetben a tangót szövegtelen, szabadon improvizált, melankolikus bandoneon-zenére járták (így nevezték a Németországból importált harmonikaszerû hangszert), rövidesen elterjedt a szöveges dalkíséret szokása is: a dalszövegek obszcenitása híven követte a sikamlós koreográfia tartalmát. A leghíresebb tangómuzsika címe a szemérmetlen képzeteket felidézõ EI Choclo volt: magyarra kukoricacsutkának fordíthatnánk. Gomez szerint "bár a tangóban tekintetével a férfi uralkodik, valójában a nõ irányít. Az is elég, hogy kezével a férfi nyakát vagy mellkasát megérinti... Õ az, aki táncol." Ugyanakkor - vagy épp emiatt? - a tangó mégsem egyszerû páros társastánc: a nõbõl sugárzó szexuális vonzás egyben kihívás a többi férfinak is, a koreográfiába a compadrones a nõ kegyeiért vívott "párbajának" obszcén elemei vegyülnek. A tánc rövidesen a férfiak közötti erõszakos versengés terepévé vált, és sokszor végzõdött késeléssel, verekedéssel. Ebbõl a durva kocsmai szerepbõl alakul ki késõbb a compadrito-ké, akik már csak stilizált macho jelmezként viselik a széles karimás kalapot, a nyakba kötött ezüstfehér zsebkendõt, a rövid kabátot és szûk nadrágot, no meg - a kikötõi világhoz tartozás utolsó jelvényeként - övükben a bicskát.

Egyébként is: a tangó kezdettõl fogva olyan lépésekbõl és pozitúrákból állt össze, amelyek a 19. századi keresztény Európa civilizált országaiban elképzelhetetlenek lettek volna egy táncparketten. Gondoljuk meg, hogy a század elején milyen botránysorozat övezte a keringõt, az elsõ olyan európai társastánc megjelenését, amelyben egy pár folyamatos testi kontaktust tartva, voltaképp stilizáltan ölelkezve táncolt egy tengely körül - a tangó ehhez képest is fölháborítóan szabadosnak tûnt az európai (illetve az európai szokásokra figyelõ argentín) "high society" szemében. A mellkasok és csípõk szorosan összefeszültek, a lábak egymás közé léptek, az arcok és ajkak közvetlen közelbe kerültek egymással: a kacér és hódító pillantások, testdöntések, akasztások, ölelések oly nyers egyértelmûséggel mondták ki a tánc célját és értelmét, amit az akkori nyilvánosság nem tudott elviselni.

Mint a spanyol kultúrkörben mindenütt, a jó táncosnak itt is nagy volt a tekintélye. De tangót nem lehet tanulás és intenzív gyakorlás nélkül táncolni. A lépéseket el kellett sajátítani, ki kellett gyakorolni. A férfiak egyre kevésbé akartak már prostituáltakkal "gyakorolni", a tisztességükre ügyelõ nõk viszont még sokáig nem merték bevállalni a tangó-táncosnõk utcasarki szerepét, - így a machók mindinkább arra kényszerültek, hogy egymással jöjjenek össze és próbáljanak új lépéseket, meglepõ kombinációkat kiötölni.

Amint terjedt, úgy szelídült is persze a tangó, úgy veszített provokatív erejébõl. Lassan kilépett a füstös bárok és bordélyok mélyérõl és az alsóbb osztályok népszerû szórakozóhelyei: a vendéglõk, lakodalmak, sõt keresztelõk és más népi ünnepségek elé került. A legnyersebb szexuális gesztusoktól és szöveges kiszólásoktól "megtisztítva" végül elfogadott, városi néptánccá, afféle tömegkulturális jelenséggé vált és rövidesen utat talált a belvárosok, a középosztály felé is.

Ebben a "civizált" formában jutott el a tangó Európába is - a 20-as évek elején, amikor argentin emigráns értelmiségiek, mint afféle polgárpukkasztó illetlenséget, passzióból tanítgatni kezdték Párizsban. Olyan sikerrel, hogy rövidesen a legfelkapotabb báli tánccá vált - és ekként, immár Európa által szentesített értékként "importálta" vissza a sznob argentin elit a Rio de la Plata partjaira.

Megváltoztak a tipikus öltözékek is: szmoking, bõrcipõ, bokavédõ, ezüst kalap és így tovább: így vált a tangó az 1880-1930 közötti leggyorsabb növekedést produkáló argentin "boldog békeidõk" szimbolumává. Így vesztette el egykori szociális indulati töltését és vált Argentina mutatós és máig divatos exportcikkévé. Mégis egy-egy jobb mai feldolgozásban - gondoljunk csak Luis Bravo világsikert aratott Forever Tango-jára - minden revücsillogás mögött felsejlik valami fojtott indulat, melankólikus szomorúság, annak az eredeti fájdalomnak az üzenete, amely ezt a tánctüneményt közénk varázsolta.

forrás: Szõnyi Levente - mambó világbajnok

December 7-tõl salsa tanfolyam indul kezdõknek / újrakezdõkneka Bakelit Stúdióban csütörtökönként 19.00 - 20.30-ig.

A tanfolyam heti 1x1,5 órás és nyolc alkalmat tartalmaz. Ha szeretnél az órákon részt venni - kérlek jelezz visszamihamarabb telefonon, emailben vagy iwiwen, mert a csoport létszáma korlátozott - és csak a jelentkezés sorrendjében tudjuk figyelembe venni szándékod.

A kurzus ára: 6.000 Ft 

A Salsa története

A '90-es évek elején érdekes divatõrület hirtelen felbukkanásának lehettünk tanúi Európa nyugati országaiban. A fiatalok zenei ízlése az addig megszokott disco és techno zenék egyhangúságától telítõdve új irányba fordult. Egy csapásra egyszer csak "berobbant" a köztudatba a latin zene, mely egy sor új és érdekes szórakozási lehetõséget nyújtott a nyugati fiatalság számára. Rájöttek, hogy az addigi diszkók uralta elszemélytelenedett, elembertelenedett, "szeletelõs" világ nem igazán elégíti ki õket. A társasági élet középpontjába egyre inkább a latin zenék és a tõlük elválaszthatatlan latin táncok kerültek.

A folyamat még ma is tart. Kiinduló pontja nem más, mint New York City, a világ egyik legnagyobb kulturális "olvasztótégelye", a modern zene és tánc szülõföldje, az a hely, amely a maga "õrültségeivel" a világ minden országának kultúrájára kihat. Itt fejlõdtek ki a ma is közismert latin zenék és táncok modern formái. A ma ismert cha-cha-cha pl. a New York-i El Palladium Club szülötte, ugyanúgy, mint a salsa, mely egy sajátos "ízû" kubai eredetû népzenei stílusból jött létre.

SALSA: Salsa, (szó szerint) a Karib-szigetek "szósza" a kubai son, a forró Havanna és New York "barrio" negyedeinek lányaként születve a 70-es évek Bronx-ában látta meg a napvilágot. A különbözõ afrikai ritmusok (pachanga, mambó, bomba, boleró, stb.) és az európai dallamvilág erõs keverékeként azóta is hódítja a világot. A zene maga az élet, a salsa maga a szenvedély, egy forrongó érzése a lázadásnak, szabadságnak és a szexualitásnak, röviden, egy határtalan érzékiség két ember között.

A Tangó története

Kevesen tudják, hogy a tangó - darázsderekú hölgyek és igézõ mosolyú mûmachók elegáns és temperamentumos parkett-tánca - bizony a kuplerájok szülötte. A testhez simuló flitteres estélyik, csillogó körömcipõk, tûsarkak, szmokingok kavalkádja, a peckes tartások és valószínûtlen hanyattdöntések pompásan összedolgozott celofánrevüje az argentin metropolis, Buenos Aires lepukkant kikötõi nyilvánosházainak fülledt, rosszul világított fogadótermeibõl índult - ahogy mondani szokás: - hódító útjára a 19, század utolsó évtizedeiben.

A tangó... több, mint valamiféle kusza, bonyolult tánc. A tangó eredetileg - érzés, annak a sok-sok ezer embernek az indulata, meghatottsága és kultúrája, akiknek a kétségbeejtõ szegénység miatt el kellett hagyniuk otthonukat, akik kartonbõröndjeikkel, szeretteik barnuló fotóival, és a meggazdagodás reménységével érkeztek Amerikába. Többségüknek sosem jött meg ez a hajó..." - írja a tangóról szóló szép esszéjében Jorge I. Oclander. Kilátástalanságtól elcsigázott emigránsok, rossz leheletû kikötõi, prostik és lehasznált madámok közös mûve volt hát ez a szívszorító, vágytól fûtött, zseniális remeklés: a szétzuhant Európa rossz irányba menekülõ páriái, a Buenos Aires és Montevideo marhafeldolgozó telepein robotoló, többnyire olasz és spanyol portenók vesztett illúziói keveredtek benne a nyomorult Dél-Amerika helyi lúzereinek sosemvolt reményeivel.

A tüzesség és pattogó temperamentum tehát, amit utólag hajlamosak vagyunk valamiféle mediterrán érzékiség és szerelmi szenvedély ártatlan, romantikus kifejezésének tekinteni, a kezdet kezdetén részben egy indulatoktól, alkoholtól és kokaintól fûtött, erõszakos férfivilág (a compadrones) nyers testbeszédének, részben a piacról élõ nõk csábító markecolásának (marketingjének, mondhatnánk mai szóhasználattal) volt a jellemzõje. E beszéd tárgya a vágy és a hatalom. "Vess egy közelebbi pillantást a táncra, s látni fogod: kurvák és klienseik viszonyáról szól" - írja Ricardo Gomez argentin filozófus. "A tánc buja, a lábak egymásba fonódnak, és minden mozgás a csípõtõl lefelé történik. Ha jól táncolják, a felsõtestek merevek, a táncolók tekintete mélyen átélt, mégis távolságot tartanak egymástól. A tangó a testi kívánás szenvedélye."

Noha kezdetben a tangót szövegtelen, szabadon improvizált, melankolikus bandoneon-zenére járták (így nevezték a Németországból importált harmonikaszerû hangszert), rövidesen elterjedt a szöveges dalkíséret szokása is: a dalszövegek obszcenitása híven követte a sikamlós koreográfia tartalmát. A leghíresebb tangómuzsika címe a szemérmetlen képzeteket felidézõ EI Choclo volt: magyarra kukoricacsutkának fordíthatnánk. Gomez szerint "bár a tangóban tekintetével a férfi uralkodik, valójában a nõ irányít. Az is elég, hogy kezével a férfi nyakát vagy mellkasát megérinti... Õ az, aki táncol." Ugyanakkor - vagy épp emiatt? - a tangó mégsem egyszerû páros társastánc: a nõbõl sugárzó szexuális vonzás egyben kihívás a többi férfinak is, a koreográfiába a compadrones a nõ kegyeiért vívott "párbajának" obszcén elemei vegyülnek. A tánc rövidesen a férfiak közötti erõszakos versengés terepévé vált, és sokszor végzõdött késeléssel, verekedéssel. Ebbõl a durva kocsmai szerepbõl alakul ki késõbb a compadrito-ké, akik már csak stilizált macho jelmezként viselik a széles karimás kalapot, a nyakba kötött ezüstfehér zsebkendõt, a rövid kabátot és szûk nadrágot, no meg - a kikötõi világhoz tartozás utolsó jelvényeként - övükben a bicskát.

Egyébként is: a tangó kezdettõl fogva olyan lépésekbõl és pozitúrákból állt össze, amelyek a 19. századi keresztény Európa civilizált országaiban elképzelhetetlenek lettek volna egy táncparketten. Gondoljuk meg, hogy a század elején milyen botránysorozat övezte a keringõt, az elsõ olyan európai társastánc megjelenését, amelyben egy pár folyamatos testi kontaktust tartva, voltaképp stilizáltan ölelkezve táncolt egy tengely körül - a tangó ehhez képest is fölháborítóan szabadosnak tûnt az európai (illetve az európai szokásokra figyelõ argentín) "high society" szemében. A mellkasok és csípõk szorosan összefeszültek, a lábak egymás közé léptek, az arcok és ajkak közvetlen közelbe kerültek egymással: a kacér és hódító pillantások, testdöntések, akasztások, ölelések oly nyers egyértelmûséggel mondták ki a tánc célját és értelmét, amit az akkori nyilvánosság nem tudott elviselni.

Mint a spanyol kultúrkörben mindenütt, a jó táncosnak itt is nagy volt a tekintélye. De tangót nem lehet tanulás és intenzív gyakorlás nélkül táncolni. A lépéseket el kellett sajátítani, ki kellett gyakorolni. A férfiak egyre kevésbé akartak már prostituáltakkal "gyakorolni", a tisztességükre ügyelõ nõk viszont még sokáig nem merték bevállalni a tangó-táncosnõk utcasarki szerepét, - így a machók mindinkább arra kényszerültek, hogy egymással jöjjenek össze és próbáljanak új lépéseket, meglepõ kombinációkat kiötölni.

Amint terjedt, úgy szelídült is persze a tangó, úgy veszített provokatív erejébõl. Lassan kilépett a füstös bárok és bordélyok mélyérõl és az alsóbb osztályok népszerû szórakozóhelyei: a vendéglõk, lakodalmak, sõt keresztelõk és más népi ünnepségek elé került. A legnyersebb szexuális gesztusoktól és szöveges kiszólásoktól "megtisztítva" végül elfogadott, városi néptánccá, afféle tömegkulturális jelenséggé vált és rövidesen utat talált a belvárosok, a középosztály felé is.

Ebben a "civizált" formában jutott el a tangó Európába is - a 20-as évek elején, amikor argentin emigráns értelmiségiek, mint afféle polgárpukkasztó illetlenséget, passzióból tanítgatni kezdték Párizsban. Olyan sikerrel, hogy rövidesen a legfelkapotabb báli tánccá vált - és ekként, immár Európa által szentesített értékként "importálta" vissza a sznob argentin elit a Rio de la Plata partjaira.

Megváltoztak a tipikus öltözékek is: szmoking, bõrcipõ, bokavédõ, ezüst kalap és így tovább: így vált a tangó az 1880-1930 közötti leggyorsabb növekedést produkáló argentin "boldog békeidõk" szimbolumává. Így vesztette el egykori szociális indulati töltését és vált Argentina mutatós és máig divatos exportcikkévé. Mégis egy-egy jobb mai feldolgozásban - gondoljunk csak Luis Bravo világsikert aratott Forever Tango-jára - minden revücsillogás mögött felsejlik valami fojtott indulat, melankólikus szomorúság, annak az eredeti fájdalomnak az üzenete, amely ezt a tánctüneményt közénk varázsolta.

forrás: Szõnyi Levente - mambó világbajnok

December 7-tõl salsa tanfolyam indul kezdõknek / újrakezdõkneka Bakelit Stúdióban csütörtökönként 19.00 - 20.30-ig.

A tanfolyam heti 1x1,5 órás és nyolc alkalmat tartalmaz. Ha szeretnél az órákon részt venni - kérlek jelezz visszamihamarabb telefonon, emailben vagy iwiwen, mert a csoport létszáma korlátozott - és csak a jelentkezés sorrendjében tudjuk figyelembe venni szándékod.

A kurzus ára: 6.000 Ft

A Salsa története

A '90-es évek elején érdekes divatõrület hirtelen felbukkanásának lehettünk tanúi Európa nyugati országaiban. A fiatalok zenei ízlése az addig megszokott disco és techno zenék egyhangúságától telítõdve új irányba fordult. Egy csapásra egyszer csak "berobbant" a köztudatba a latin zene, mely egy sor új és érdekes szórakozási lehetõséget nyújtott a nyugati fiatalság számára. Rájöttek, hogy az addigi diszkók uralta elszemélytelenedett, elembertelenedett, "szeletelõs" világ nem igazán elégíti ki õket. A társasági élet középpontjába egyre inkább a latin zenék és a tõlük elválaszthatatlan latin táncok kerültek.

A folyamat még ma is tart. Kiinduló pontja nem más, mint New York City, a világ egyik legnagyobb kulturális "olvasztótégelye", a modern zene és tánc szülõföldje, az a hely, amely a maga "õrültségeivel" a világ minden országának kultúrájára kihat. Itt fejlõdtek ki a ma is közismert latin zenék és táncok modern formái. A ma ismert cha-cha-cha pl. a New York-i El Palladium Club szülötte, ugyanúgy, mint a salsa, mely egy sajátos "ízû" kubai eredetû népzenei stílusból jött létre.

SALSA: Salsa, (szó szerint) a Karib-szigetek "szósza" a kubai son, a forró Havanna és New York "barrio" negyedeinek lányaként születve a 70-es évek Bronx-ában látta meg a napvilágot. A különbözõ afrikai ritmusok (pachanga, mambó, bomba, boleró, stb.) és az európai dallamvilág erõs keverékeként azóta is hódítja a világot. A zene maga az élet, a salsa maga a szenvedély, egy forrongó érzése a lázadásnak, szabadságnak és a szexualitásnak, röviden, egy határtalan érzékiség két ember között.

A Tangó története

Kevesen tudják, hogy a tangó - darázsderekú hölgyek és igézõ mosolyú mûmachók elegáns és temperamentumos parkett-tánca - bizony a kuplerájok szülötte. A testhez simuló flitteres estélyik, csillogó körömcipõk, tûsarkak, szmokingok kavalkádja, a peckes tartások és valószínûtlen hanyattdöntések pompásan összedolgozott celofánrevüje az argentin metropolis, Buenos Aires lepukkant kikötõi nyilvánosházainak fülledt, rosszul világított fogadótermeibõl índult - ahogy mondani szokás: - hódító útjára a 19, század utolsó évtizedeiben.

A tangó... több, mint valamiféle kusza, bonyolult tánc. A tangó eredetileg - érzés, annak a sok-sok ezer embernek az indulata, meghatottsága és kultúrája, akiknek a kétségbeejtõ szegénység miatt el kellett hagyniuk otthonukat, akik kartonbõröndjeikkel, szeretteik barnuló fotóival, és a meggazdagodás reménységével érkeztek Amerikába. Többségüknek sosem jött meg ez a hajó..." - írja a tangóról szóló szép esszéjében Jorge I. Oclander. Kilátástalanságtól elcsigázott emigránsok, rossz leheletû kikötõi, prostik és lehasznált madámok közös mûve volt hát ez a szívszorító, vágytól fûtött, zseniális remeklés: a szétzuhant Európa rossz irányba menekülõ páriái, a Buenos Aires és Montevideo marhafeldolgozó telepein robotoló, többnyire olasz és spanyol portenók vesztett illúziói keveredtek benne a nyomorult Dél-Amerika helyi lúzereinek sosemvolt reményeivel.

A tüzesség és pattogó temperamentum tehát, amit utólag hajlamosak vagyunk valamiféle mediterrán érzékiség és szerelmi szenvedély ártatlan, romantikus kifejezésének tekinteni, a kezdet kezdetén részben egy indulatoktól, alkoholtól és kokaintól fûtött, erõszakos férfivilág (a compadrones) nyers testbeszédének, részben a piacról élõ nõk csábító markecolásának (marketingjének, mondhatnánk mai szóhasználattal) volt a jellemzõje. E beszéd tárgya a vágy és a hatalom. "Vess egy közelebbi pillantást a táncra, s látni fogod: kurvák és klienseik viszonyáról szól" - írja Ricardo Gomez argentin filozófus. "A tánc buja, a lábak egymásba fonódnak, és minden mozgás a csípõtõl lefelé történik. Ha jól táncolják, a felsõtestek merevek, a táncolók tekintete mélyen átélt, mégis távolságot tartanak egymástól. A tangó a testi kívánás szenvedélye."

Noha kezdetben a tangót szövegtelen, szabadon improvizált, melankolikus bandoneon-zenére járták (így nevezték a Németországból importált harmonikaszerû hangszert), rövidesen elterjedt a szöveges dalkíséret szokása is: a dalszövegek obszcenitása híven követte a sikamlós koreográfia tartalmát. A leghíresebb tangómuzsika címe a szemérmetlen képzeteket felidézõ EI Choclo volt: magyarra kukoricacsutkának fordíthatnánk. Gomez szerint "bár a tangóban tekintetével a férfi uralkodik, valójában a nõ irányít. Az is elég, hogy kezével a férfi nyakát vagy mellkasát megérinti... Õ az, aki táncol." Ugyanakkor - vagy épp emiatt? - a tangó mégsem egyszerû páros társastánc: a nõbõl sugárzó szexuális vonzás egyben kihívás a többi férfinak is, a koreográfiába a compadrones a nõ kegyeiért vívott "párbajának" obszcén elemei vegyülnek. A tánc rövidesen a férfiak közötti erõszakos versengés terepévé vált, és sokszor végzõdött késeléssel, verekedéssel. Ebbõl a durva kocsmai szerepbõl alakul ki késõbb a compadrito-ké, akik már csak stilizált macho jelmezként viselik a széles karimás kalapot, a nyakba kötött ezüstfehér zsebkendõt, a rövid kabátot és szûk nadrágot, no meg - a kikötõi világhoz tartozás utolsó jelvényeként - övükben a bicskát.

Egyébként is: a tangó kezdettõl fogva olyan lépésekbõl és pozitúrákból állt össze, amelyek a 19. századi keresztény Európa civilizált országaiban elképzelhetetlenek lettek volna egy táncparketten. Gondoljuk meg, hogy a század elején milyen botránysorozat övezte a keringõt, az elsõ olyan európai társastánc megjelenését, amelyben egy pár folyamatos testi kontaktust tartva, voltaképp stilizáltan ölelkezve táncolt egy tengely körül - a tangó ehhez képest is fölháborítóan szabadosnak tûnt az európai (illetve az európai szokásokra figyelõ argentín) "high society" szemében. A mellkasok és csípõk szorosan összefeszültek, a lábak egymás közé léptek, az arcok és ajkak közvetlen közelbe kerültek egymással: a kacér és hódító pillantások, testdöntések, akasztások, ölelések oly nyers egyértelmûséggel mondták ki a tánc célját és értelmét, amit az akkori nyilvánosság nem tudott elviselni.

Mint a spanyol kultúrkörben mindenütt, a jó táncosnak itt is nagy volt a tekintélye. De tangót nem lehet tanulás és intenzív gyakorlás nélkül táncolni. A lépéseket el kellett sajátítani, ki kellett gyakorolni. A férfiak egyre kevésbé akartak már prostituáltakkal "gyakorolni", a tisztességükre ügyelõ nõk viszont még sokáig nem merték bevállalni a tangó-táncosnõk utcasarki szerepét, - így a machók mindinkább arra kényszerültek, hogy egymással jöjjenek össze és próbáljanak új lépéseket, meglepõ kombinációkat kiötölni.

Amint terjedt, úgy szelídült is persze a tangó, úgy veszített provokatív erejébõl. Lassan kilépett a füstös bárok és bordélyok mélyérõl és az alsóbb osztályok népszerû szórakozóhelyei: a vendéglõk, lakodalmak, sõt keresztelõk és más népi ünnepségek elé került. A legnyersebb szexuális gesztusoktól és szöveges kiszólásoktól "megtisztítva" végül elfogadott, városi néptánccá, afféle tömegkulturális jelenséggé vált és rövidesen utat talált a belvárosok, a középosztály felé is.

Ebben a "civizált" formában jutott el a tangó Európába is - a 20-as évek elején, amikor argentin emigráns értelmiségiek, mint afféle polgárpukkasztó illetlenséget, passzióból tanítgatni kezdték Párizsban. Olyan sikerrel, hogy rövidesen a legfelkapotabb báli tánccá vált - és ekként, immár Európa által szentesített értékként "importálta" vissza a sznob argentin elit a Rio de la Plata partjaira.

Megváltoztak a tipikus öltözékek is: szmoking, bõrcipõ, bokavédõ, ezüst kalap és így tovább: így vált a tangó az 1880-1930 közötti leggyorsabb növekedést produkáló argentin "boldog békeidõk" szimbolumává. Így vesztette el egykori szociális indulati töltését és vált Argentina mutatós és máig divatos exportcikkévé. Mégis egy-egy jobb mai feldolgozásban - gondoljunk csak Luis Bravo világsikert aratott Forever Tango-jára - minden revücsillogás mögött felsejlik valami fojtott indulat, melankólikus szomorúság, annak az eredeti fájdalomnak az üzenete, amely ezt a tánctüneményt közénk varázsolta.

forrás: Szõnyi Levente - mambó világbajnok

Érzem, ha a mellemet fogdossák, markolásszák a fenekem, benyúlnak a lábam közé. Ez azért van, mert engem választottak. Nemet mondani nem szabad, olyan gyakran nem szabad, mert akkor jön az, hogy valaki egyszer többször mondott nemet, mint kellett volna, és akkor oda a boldogság.

Azt mondják, disznók tudnak lenni a férfiak, de aztán épp ellenkezőleg is. Mi egy disznó ellenkezője?

Érzem, ha a mellemet fogdossák, markolásszák a fenekem, benyúlnak a lábam közé. Ez azért van, mert engem választottak. Nemet mondani nem szabad, olyan gyakran nem szabad, mert akkor jön az, hogy valaki egyszer többször mondott nemet, mint kellett volna, és akkor oda a boldogság.

Azt mondják, disznók tudnak lenni a férfiak, de aztán épp ellenkezőleg is. Mi egy disznó ellenkezője?

„Hárman követtek és én is csatlakozom.

Izgat a test, a lélek szigora, halvány-halovány árnyékai, a küzdés és felismerés, mindez a női testből táplálkozva a mozgás szabadságával."

"miért szólít meg a színek világa?
harsányan, a mozgásban visszafojtva...
miért jut eszembe mindig a négy
évszak - sarokba szorítva?
ki vagyok én, aki a köz-ből
lépek be hozzátok?
és honnan érkeztek ti,
akik magatokban maradtok
és olykor szemembe néztek?"

„Hárman követtek és én is csatlakozom.

Izgat a test, a lélek szigora, halvány-halovány árnyékai, a küzdés és felismerés, mindez a női testből táplálkozva a mozgás szabadságával."

"miért szólít meg a színek világa?
harsányan, a mozgásban visszafojtva...
miért jut eszembe mindig a négy
évszak - sarokba szorítva?
ki vagyok én, aki a köz-ből
lépek be hozzátok?
és honnan érkeztek ti,
akik magatokban maradtok
és olykor szemembe néztek?"

„…nemrég megszületett a magyar kortárs táncszínház első szinglibalettje. A koreográfus-előadó Szabó Réka megformálta figura sportos alakját a felesleges kilókkal küzdő Bridget Jones megirigyelné ugyan, de a két hölgy sorsa és belső tulajdonságai annyira hasonlóak, hogy a léleklomtalanításról tolmács nélkül is biztosan szót értenének egymással. Már csak azért is, mert Szabó Réka kitűnő (színpadi) műfordító: verbális nyelvet tud táncnyelvre fordítani, és táncnyelvet vissza, verbálisra."
(Kutszegi Csaba, Magyar Hírlap, 2004 február 21.)

A választás útjai„A Szabó Réka elmúlt években létrehozott munkáit jellemző okosság és finom, gyakran abszurdba hajló humor, a személyesség és az elegáns tartózkodás, a szellem és a test tudományából összegyúrt anyag most, Lomtalanítás című új előadásában is jelen van, de másképp. A matematikus-táncos-koreográfus 2004-ben - mint ezt tőle megszokhattuk - ismét járatlan úton indult el. Aktuális kísérletének tárgya egyrészt beszéd és tánc együttes szerepeltetéséről, a mozdulat és a szavak elegyítéséről szól."
(Halász Tamás, Színház, 2004 március)

Támogatók: L1 Független Táncművészek Társulása, NKA, NKÖM, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Marland Kft, szinhaz.hu, tancelet.hu

„…nemrég megszületett a magyar kortárs táncszínház első szinglibalettje. A koreográfus-előadó Szabó Réka megformálta figura sportos alakját a felesleges kilókkal küzdő Bridget Jones megirigyelné ugyan, de a két hölgy sorsa és belső tulajdonságai annyira hasonlóak, hogy a léleklomtalanításról tolmács nélkül is biztosan szót értenének egymással. Már csak azért is, mert Szabó Réka kitűnő (színpadi) műfordító: verbális nyelvet tud táncnyelvre fordítani, és táncnyelvet vissza, verbálisra."
(Kutszegi Csaba, Magyar Hírlap, 2004 február 21.)

A választás útjai„A Szabó Réka elmúlt években létrehozott munkáit jellemző okosság és finom, gyakran abszurdba hajló humor, a személyesség és az elegáns tartózkodás, a szellem és a test tudományából összegyúrt anyag most, Lomtalanítás című új előadásában is jelen van, de másképp. A matematikus-táncos-koreográfus 2004-ben - mint ezt tőle megszokhattuk - ismét járatlan úton indult el. Aktuális kísérletének tárgya egyrészt beszéd és tánc együttes szerepeltetéséről, a mozdulat és a szavak elegyítéséről szól."
(Halász Tamás, Színház, 2004 március)

Támogatók: L1 Független Táncművészek Társulása, NKA, NKÖM, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Marland Kft, szinhaz.hu, tancelet.hu

"Főként a néző oldaláról fontos, hogy ő mit akar meglátni ezekben a duókban, a saját életét, élményeit milyen mértékben rakja bele a látottakba. Az egyik röhög, a másik meg komoly, és nem érti, hogy a mellette ülő miért kacag." M. P.

Pap Gábor, Ellenfény

to look through onto me and into me

Cut, zoomed, edited

A selection of a woman

What remains outside the frame remains an unframed theme itself."

M. P.

Támogatók: OKM, Juventus Produkció, Artus - Soros Mobil technika, NKA, Habahall Kft., Marland Kft., táncélet.hu, színház.hu, L1 Független Táncművészek Társulása

Hat új előadás kerül bemutatásra az ötödik alkalommal megrendezett L1 Kortárs Tánc Fesztiválon.

Rád is számítunk, hiszen:
Az eddigi négy fesztiválon sem okoztunk csalódást nézőinknek: az L1-es előadások mellett, mint minden évben, idén is megrendezésre kerül a nemzetközi nap, workshopok-at szervezünk és az utolsó estén fergeteges záró bulival búcsúzunk.

Három helyszínen történik az esemény. Kettő a régi: a fesztiválnak minden évben otthont adó MU Színház és 'otthonunk', az L1 Táncművek, valamint újonnan az R-klub!

Hat új előadás kerül bemutatásra az ötödik alkalommal megrendezett L1 Kortárs Tánc Fesztiválon.

Rád is számítunk, hiszen:
Az eddigi négy fesztiválon sem okoztunk csalódást nézőinknek: az L1-es előadások mellett, mint minden évben, idén is megrendezésre kerül a nemzetközi nap, workshopok-at szervezünk és az utolsó estén fergeteges záró bulival búcsúzunk.

Három helyszínen történik az esemény. Kettő a régi: a fesztiválnak minden évben otthont adó MU Színház és 'otthonunk', az L1 Táncművek, valamint újonnan az R-klub!

Hat új előadás kerül bemutatásra az ötödik alkalommal megrendezett L1 Kortárs Tánc Fesztiválon.

Rád is számítunk, hiszen:
Az eddigi négy fesztiválon sem okoztunk csalódást nézőinknek: az L1-es előadások mellett, mint minden évben, idén is megrendezésre kerül a nemzetközi nap, workshopok-at szervezünk és az utolsó estén fergeteges záró bulival búcsúzunk.

Három helyszínen történik az esemény. Kettő a régi: a fesztiválnak minden évben otthont adó MU Színház és 'otthonunk', az L1 Táncművek, valamint újonnan az R-klub!

Hat új előadás kerül bemutatásra az ötödik alkalommal megrendezett L1 Kortárs Tánc Fesztiválon.

Rád is számítunk, hiszen:
Az eddigi négy fesztiválon sem okoztunk csalódást nézőinknek: az L1-es előadások mellett, mint minden évben, idén is megrendezésre kerül a nemzetközi nap, workshopok-at szervezünk és az utolsó estén fergeteges záró bulival búcsúzunk.

Három helyszínen történik az esemény. Kettő a régi: a fesztiválnak minden évben otthont adó MU Színház és 'otthonunk', az L1 Táncművek, valamint újonnan az R-klub!

Hat új előadás kerül bemutatásra az ötödik alkalommal megrendezett L1 Kortárs Tánc Fesztiválon.

Rád is számítunk, hiszen:
Az eddigi négy fesztiválon sem okoztunk csalódást nézőinknek: az L1-es előadások mellett, mint minden évben, idén is megrendezésre kerül a nemzetközi nap, workshopok-at szervezünk és az utolsó estén fergeteges záró bulival búcsúzunk.

Három helyszínen történik az esemény. Kettő a régi: a fesztiválnak minden évben otthont adó MU Színház és 'otthonunk', az L1 Táncművek, valamint újonnan az R-klub!

Hat új előadás kerül bemutatásra az ötödik alkalommal megrendezett L1 Kortárs Tánc Fesztiválon.

Rád is számítunk, hiszen:
Az eddigi négy fesztiválon sem okoztunk csalódást nézőinknek: az L1-es előadások mellett, mint minden évben, idén is megrendezésre kerül a nemzetközi nap, workshopok-at szervezünk és az utolsó estén fergeteges záró bulival búcsúzunk.

Három helyszínen történik az esemény. Kettő a régi: a fesztiválnak minden évben otthont adó MU Színház és 'otthonunk', az L1 Táncművek, valamint újonnan az R-klub!

„Hárman követtek és én is csatlakozom.

Izgat a test, a lélek szigora, halvány-halovány árnyékai, a küzdés és felismerés, mindez a női testből táplálkozva a mozgás szabadságával."

"miért szólít meg a színek világa?
harsányan, a mozgásban visszafojtva...
miért jut eszembe mindig a négy
évszak - sarokba szorítva?
ki vagyok én, aki a köz-ből
lépek be hozzátok?
és honnan érkeztek ti,
akik magatokban maradtok
és olykor szemembe néztek?"

„Hárman követtek és én is csatlakozom.

Izgat a test, a lélek szigora, halvány-halovány árnyékai, a küzdés és felismerés, mindez a női testből táplálkozva a mozgás szabadságával."

"miért szólít meg a színek világa?
harsányan, a mozgásban visszafojtva...
miért jut eszembe mindig a négy
évszak - sarokba szorítva?
ki vagyok én, aki a köz-ből
lépek be hozzátok?
és honnan érkeztek ti,
akik magatokban maradtok
és olykor szemembe néztek?"

„Hárman követtek és én is csatlakozom.

Izgat a test, a lélek szigora, halvány-halovány árnyékai, a küzdés és felismerés, mindez a női testből táplálkozva a mozgás szabadságával."

"miért szólít meg a színek világa?
harsányan, a mozgásban visszafojtva...
miért jut eszembe mindig a négy
évszak - sarokba szorítva?
ki vagyok én, aki a köz-ből
lépek be hozzátok?
és honnan érkeztek ti,
akik magatokban maradtok
és olykor szemembe néztek?"

„Hárman követtek és én is csatlakozom.

Izgat a test, a lélek szigora, halvány-halovány árnyékai, a küzdés és felismerés, mindez a női testből táplálkozva a mozgás szabadságával."

"miért szólít meg a színek világa?
harsányan, a mozgásban visszafojtva...
miért jut eszembe mindig a négy
évszak - sarokba szorítva?
ki vagyok én, aki a köz-ből
lépek be hozzátok?
és honnan érkeztek ti,
akik magatokban maradtok
és olykor szemembe néztek?"

A Perszónák című trió pedig a tiszta női energiát, és az azt blokkoló női ego megnyilvánulásait fejezi ki a tánc nyelvén.

Sakura Shimada a japan tudat intenzitasat es koncentraltsagat viszi bele a tancaba. A tea-szertartas precizitasaval hasznalja a teret. Tancaban, mint mikroszkop alatt felnagyitva -   a mindennapi eletbol kiragadott mozdulatok koszonnek vissza. Minden minoseg mogott a tudat folyamatos valasztasai, dontesei, es ujra-dontesei allak. A felszin folyamatossaga es nyugalma csak illuzio, mogotte megjelenika kepzeloero es az erzelmi expresszivitas vadsaga.

DA es DL 2000-ben talalkoztak egy Yaroszlavl-I tancfeszivalon. Azota folyamatos munka-kapcsolatban allnak, s jatszottak a KontaktBudapesten, Becsben, Pozsonyban, Brusszelben, New Yorkban, es a Steve Paxton farmon.

DA terbeli gesztuskent latja a hangot, DL hallja a mozdulatait, es ritmusat, hangszinet modulalja. A fizikai erzesek nem kulonulnak el, ok ketten a megertes organikus szintezisere torekednek. A hang nem kulonul el a mozgastol, es a mozgas sem a hangtol.

Daniel nem kuld semmifele elore eltervezett uzenetet. Mozgasa a – mara elfeledett – velunkszuletett termeszetes intelligenciat kozvetiti felenk. Ezen eloadasban az ido es a ter minosege arra invital minket, hogy felfedezzuk sajat erzekelesunk es megertesunk korlatait s ezen felfedezes a tenyleges szituaciok osszetettsegre es melysegere mutasson ra.

Sakura Shimada a japan tudat intenzitasat es koncentraltsagat viszi bele a tancaba. A tea-szertartas precizitasaval hasznalja a teret. Tancaban, mint mikroszkop alatt felnagyitva -   a mindennapi eletbol kiragadott mozdulatok koszonnek vissza. Minden minoseg mogott a tudat folyamatos valasztasai, dontesei, es ujra-dontesei allak. A felszin folyamatossaga es nyugalma csak illuzio, mogotte megjelenika kepzeloero es az erzelmi expresszivitas vadsaga.

DA es DL 2000-ben talalkoztak egy Yaroszlavl-I tancfeszivalon. Azota folyamatos munka-kapcsolatban allnak, s jatszottak a KontaktBudapesten, Becsben, Pozsonyban, Brusszelben, New Yorkban, es a Steve Paxton farmon.

DA terbeli gesztuskent latja a hangot, DL hallja a mozdulatait, es ritmusat, hangszinet modulalja. A fizikai erzesek nem kulonulnak el, ok ketten a megertes organikus szintezisere torekednek. A hang nem kulonul el a mozgastol, es a mozgas sem a hangtol.

Daniel nem kuld semmifele elore eltervezett uzenetet. Mozgasa a – mara elfeledett – velunkszuletett termeszetes intelligenciat kozvetiti felenk. Ezen eloadasban az ido es a ter minosege arra invital minket, hogy felfedezzuk sajat erzekelesunk es megertesunk korlatait s ezen felfedezes a tenyleges szituaciok osszetettsegre es melysegere mutasson ra.

December 7-tõl salsa tanfolyam indul kezdõknek / újrakezdõkneka Bakelit Stúdióban csütörtökönként 19.00 - 20.30-ig.

A tanfolyam heti 1x1,5 órás és nyolc alkalmat tartalmaz. Ha szeretnél az órákon részt venni - kérlek jelezz visszamihamarabb telefonon, emailben vagy iwiwen, mert a csoport létszáma korlátozott - és csak a jelentkezés sorrendjében tudjuk figyelembe venni szándékod.

A kurzus ára: 6.000 Ft

A Salsa története

A '90-es évek elején érdekes divatõrület hirtelen felbukkanásának lehettünk tanúi Európa nyugati országaiban. A fiatalok zenei ízlése az addig megszokott disco és techno zenék egyhangúságától telítõdve új irányba fordult. Egy csapásra egyszer csak "berobbant" a köztudatba a latin zene, mely egy sor új és érdekes szórakozási lehetõséget nyújtott a nyugati fiatalság számára. Rájöttek, hogy az addigi diszkók uralta elszemélytelenedett, elembertelenedett, "szeletelõs" világ nem igazán elégíti ki õket. A társasági élet középpontjába egyre inkább a latin zenék és a tõlük elválaszthatatlan latin táncok kerültek.

A folyamat még ma is tart. Kiinduló pontja nem más, mint New York City, a világ egyik legnagyobb kulturális "olvasztótégelye", a modern zene és tánc szülõföldje, az a hely, amely a maga "õrültségeivel" a világ minden országának kultúrájára kihat. Itt fejlõdtek ki a ma is közismert latin zenék és táncok modern formái. A ma ismert cha-cha-cha pl. a New York-i El Palladium Club szülötte, ugyanúgy, mint a salsa, mely egy sajátos "ízû" kubai eredetû népzenei stílusból jött létre.

SALSA: Salsa, (szó szerint) a Karib-szigetek "szósza" a kubai son, a forró Havanna és New York "barrio" negyedeinek lányaként születve a 70-es évek Bronx-ában látta meg a napvilágot. A különbözõ afrikai ritmusok (pachanga, mambó, bomba, boleró, stb.) és az európai dallamvilág erõs keverékeként azóta is hódítja a világot. A zene maga az élet, a salsa maga a szenvedély, egy forrongó érzése a lázadásnak, szabadságnak és a szexualitásnak, röviden, egy határtalan érzékiség két ember között.

A Tangó története

Kevesen tudják, hogy a tangó - darázsderekú hölgyek és igézõ mosolyú mûmachók elegáns és temperamentumos parkett-tánca - bizony a kuplerájok szülötte. A testhez simuló flitteres estélyik, csillogó körömcipõk, tûsarkak, szmokingok kavalkádja, a peckes tartások és valószínûtlen hanyattdöntések pompásan összedolgozott celofánrevüje az argentin metropolis, Buenos Aires lepukkant kikötõi nyilvánosházainak fülledt, rosszul világított fogadótermeibõl índult - ahogy mondani szokás: - hódító útjára a 19, század utolsó évtizedeiben.

A tangó... több, mint valamiféle kusza, bonyolult tánc. A tangó eredetileg - érzés, annak a sok-sok ezer embernek az indulata, meghatottsága és kultúrája, akiknek a kétségbeejtõ szegénység miatt el kellett hagyniuk otthonukat, akik kartonbõröndjeikkel, szeretteik barnuló fotóival, és a meggazdagodás reménységével érkeztek Amerikába. Többségüknek sosem jött meg ez a hajó..." - írja a tangóról szóló szép esszéjében Jorge I. Oclander. Kilátástalanságtól elcsigázott emigránsok, rossz leheletû kikötõi, prostik és lehasznált madámok közös mûve volt hát ez a szívszorító, vágytól fûtött, zseniális remeklés: a szétzuhant Európa rossz irányba menekülõ páriái, a Buenos Aires és Montevideo marhafeldolgozó telepein robotoló, többnyire olasz és spanyol portenók vesztett illúziói keveredtek benne a nyomorult Dél-Amerika helyi lúzereinek sosemvolt reményeivel.

A tüzesség és pattogó temperamentum tehát, amit utólag hajlamosak vagyunk valamiféle mediterrán érzékiség és szerelmi szenvedély ártatlan, romantikus kifejezésének tekinteni, a kezdet kezdetén részben egy indulatoktól, alkoholtól és kokaintól fûtött, erõszakos férfivilág (a compadrones) nyers testbeszédének, részben a piacról élõ nõk csábító markecolásának (marketingjének, mondhatnánk mai szóhasználattal) volt a jellemzõje. E beszéd tárgya a vágy és a hatalom. "Vess egy közelebbi pillantást a táncra, s látni fogod: kurvák és klienseik viszonyáról szól" - írja Ricardo Gomez argentin filozófus. "A tánc buja, a lábak egymásba fonódnak, és minden mozgás a csípõtõl lefelé történik. Ha jól táncolják, a felsõtestek merevek, a táncolók tekintete mélyen átélt, mégis távolságot tartanak egymástól. A tangó a testi kívánás szenvedélye."

Noha kezdetben a tangót szövegtelen, szabadon improvizált, melankolikus bandoneon-zenére járták (így nevezték a Németországból importált harmonikaszerû hangszert), rövidesen elterjedt a szöveges dalkíséret szokása is: a dalszövegek obszcenitása híven követte a sikamlós koreográfia tartalmát. A leghíresebb tangómuzsika címe a szemérmetlen képzeteket felidézõ EI Choclo volt: magyarra kukoricacsutkának fordíthatnánk. Gomez szerint "bár a tangóban tekintetével a férfi uralkodik, valójában a nõ irányít. Az is elég, hogy kezével a férfi nyakát vagy mellkasát megérinti... Õ az, aki táncol." Ugyanakkor - vagy épp emiatt? - a tangó mégsem egyszerû páros társastánc: a nõbõl sugárzó szexuális vonzás egyben kihívás a többi férfinak is, a koreográfiába a compadrones a nõ kegyeiért vívott "párbajának" obszcén elemei vegyülnek. A tánc rövidesen a férfiak közötti erõszakos versengés terepévé vált, és sokszor végzõdött késeléssel, verekedéssel. Ebbõl a durva kocsmai szerepbõl alakul ki késõbb a compadrito-ké, akik már csak stilizált macho jelmezként viselik a széles karimás kalapot, a nyakba kötött ezüstfehér zsebkendõt, a rövid kabátot és szûk nadrágot, no meg - a kikötõi világhoz tartozás utolsó jelvényeként - övükben a bicskát.

Egyébként is: a tangó kezdettõl fogva olyan lépésekbõl és pozitúrákból állt össze, amelyek a 19. századi keresztény Európa civilizált országaiban elképzelhetetlenek lettek volna egy táncparketten. Gondoljuk meg, hogy a század elején milyen botránysorozat övezte a keringõt, az elsõ olyan európai társastánc megjelenését, amelyben egy pár folyamatos testi kontaktust tartva, voltaképp stilizáltan ölelkezve táncolt egy tengely körül - a tangó ehhez képest is fölháborítóan szabadosnak tûnt az európai (illetve az európai szokásokra figyelõ argentín) "high society" szemében. A mellkasok és csípõk szorosan összefeszültek, a lábak egymás közé léptek, az arcok és ajkak közvetlen közelbe kerültek egymással: a kacér és hódító pillantások, testdöntések, akasztások, ölelések oly nyers egyértelmûséggel mondták ki a tánc célját és értelmét, amit az akkori nyilvánosság nem tudott elviselni.

Mint a spanyol kultúrkörben mindenütt, a jó táncosnak itt is nagy volt a tekintélye. De tangót nem lehet tanulás és intenzív gyakorlás nélkül táncolni. A lépéseket el kellett sajátítani, ki kellett gyakorolni. A férfiak egyre kevésbé akartak már prostituáltakkal "gyakorolni", a tisztességükre ügyelõ nõk viszont még sokáig nem merték bevállalni a tangó-táncosnõk utcasarki szerepét, - így a machók mindinkább arra kényszerültek, hogy egymással jöjjenek össze és próbáljanak új lépéseket, meglepõ kombinációkat kiötölni.

Amint terjedt, úgy szelídült is persze a tangó, úgy veszített provokatív erejébõl. Lassan kilépett a füstös bárok és bordélyok mélyérõl és az alsóbb osztályok népszerû szórakozóhelyei: a vendéglõk, lakodalmak, sõt keresztelõk és más népi ünnepségek elé került. A legnyersebb szexuális gesztusoktól és szöveges kiszólásoktól "megtisztítva" végül elfogadott, városi néptánccá, afféle tömegkulturális jelenséggé vált és rövidesen utat talált a belvárosok, a középosztály felé is.

Ebben a "civizált" formában jutott el a tangó Európába is - a 20-as évek elején, amikor argentin emigráns értelmiségiek, mint afféle polgárpukkasztó illetlenséget, passzióból tanítgatni kezdték Párizsban. Olyan sikerrel, hogy rövidesen a legfelkapotabb báli tánccá vált - és ekként, immár Európa által szentesített értékként "importálta" vissza a sznob argentin elit a Rio de la Plata partjaira.

Megváltoztak a tipikus öltözékek is: szmoking, bõrcipõ, bokavédõ, ezüst kalap és így tovább: így vált a tangó az 1880-1930 közötti leggyorsabb növekedést produkáló argentin "boldog békeidõk" szimbolumává. Így vesztette el egykori szociális indulati töltését és vált Argentina mutatós és máig divatos exportcikkévé. Mégis egy-egy jobb mai feldolgozásban - gondoljunk csak Luis Bravo világsikert aratott Forever Tango-jára - minden revücsillogás mögött felsejlik valami fojtott indulat, melankólikus szomorúság, annak az eredeti fájdalomnak az üzenete, amely ezt a tánctüneményt közénk varázsolta.

forrás: Szõnyi Levente - mambó világbajnok

December 7-tõl salsa tanfolyam indul kezdõknek / újrakezdõkneka Bakelit Stúdióban csütörtökönként 19.00 - 20.30-ig.

A tanfolyam heti 1x1,5 órás és nyolc alkalmat tartalmaz. Ha szeretnél az órákon részt venni - kérlek jelezz visszamihamarabb telefonon, emailben vagy iwiwen, mert a csoport létszáma korlátozott - és csak a jelentkezés sorrendjében tudjuk figyelembe venni szándékod.

A kurzus ára: 6.000 Ft 

A Salsa története

A '90-es évek elején érdekes divatõrület hirtelen felbukkanásának lehettünk tanúi Európa nyugati országaiban. A fiatalok zenei ízlése az addig megszokott disco és techno zenék egyhangúságától telítõdve új irányba fordult. Egy csapásra egyszer csak "berobbant" a köztudatba a latin zene, mely egy sor új és érdekes szórakozási lehetõséget nyújtott a nyugati fiatalság számára. Rájöttek, hogy az addigi diszkók uralta elszemélytelenedett, elembertelenedett, "szeletelõs" világ nem igazán elégíti ki õket. A társasági élet középpontjába egyre inkább a latin zenék és a tõlük elválaszthatatlan latin táncok kerültek.

A folyamat még ma is tart. Kiinduló pontja nem más, mint New York City, a világ egyik legnagyobb kulturális "olvasztótégelye", a modern zene és tánc szülõföldje, az a hely, amely a maga "õrültségeivel" a világ minden országának kultúrájára kihat. Itt fejlõdtek ki a ma is közismert latin zenék és táncok modern formái. A ma ismert cha-cha-cha pl. a New York-i El Palladium Club szülötte, ugyanúgy, mint a salsa, mely egy sajátos "ízû" kubai eredetû népzenei stílusból jött létre.

SALSA: Salsa, (szó szerint) a Karib-szigetek "szósza" a kubai son, a forró Havanna és New York "barrio" negyedeinek lányaként születve a 70-es évek Bronx-ában látta meg a napvilágot. A különbözõ afrikai ritmusok (pachanga, mambó, bomba, boleró, stb.) és az európai dallamvilág erõs keverékeként azóta is hódítja a világot. A zene maga az élet, a salsa maga a szenvedély, egy forrongó érzése a lázadásnak, szabadságnak és a szexualitásnak, röviden, egy határtalan érzékiség két ember között.

A Tangó története

Kevesen tudják, hogy a tangó - darázsderekú hölgyek és igézõ mosolyú mûmachók elegáns és temperamentumos parkett-tánca - bizony a kuplerájok szülötte. A testhez simuló flitteres estélyik, csillogó körömcipõk, tûsarkak, szmokingok kavalkádja, a peckes tartások és valószínûtlen hanyattdöntések pompásan összedolgozott celofánrevüje az argentin metropolis, Buenos Aires lepukkant kikötõi nyilvánosházainak fülledt, rosszul világított fogadótermeibõl índult - ahogy mondani szokás: - hódító útjára a 19, század utolsó évtizedeiben.

A tangó... több, mint valamiféle kusza, bonyolult tánc. A tangó eredetileg - érzés, annak a sok-sok ezer embernek az indulata, meghatottsága és kultúrája, akiknek a kétségbeejtõ szegénység miatt el kellett hagyniuk otthonukat, akik kartonbõröndjeikkel, szeretteik barnuló fotóival, és a meggazdagodás reménységével érkeztek Amerikába. Többségüknek sosem jött meg ez a hajó..." - írja a tangóról szóló szép esszéjében Jorge I. Oclander. Kilátástalanságtól elcsigázott emigránsok, rossz leheletû kikötõi, prostik és lehasznált madámok közös mûve volt hát ez a szívszorító, vágytól fûtött, zseniális remeklés: a szétzuhant Európa rossz irányba menekülõ páriái, a Buenos Aires és Montevideo marhafeldolgozó telepein robotoló, többnyire olasz és spanyol portenók vesztett illúziói keveredtek benne a nyomorult Dél-Amerika helyi lúzereinek sosemvolt reményeivel.

A tüzesség és pattogó temperamentum tehát, amit utólag hajlamosak vagyunk valamiféle mediterrán érzékiség és szerelmi szenvedély ártatlan, romantikus kifejezésének tekinteni, a kezdet kezdetén részben egy indulatoktól, alkoholtól és kokaintól fûtött, erõszakos férfivilág (a compadrones) nyers testbeszédének, részben a piacról élõ nõk csábító markecolásának (marketingjének, mondhatnánk mai szóhasználattal) volt a jellemzõje. E beszéd tárgya a vágy és a hatalom. "Vess egy közelebbi pillantást a táncra, s látni fogod: kurvák és klienseik viszonyáról szól" - írja Ricardo Gomez argentin filozófus. "A tánc buja, a lábak egymásba fonódnak, és minden mozgás a csípõtõl lefelé történik. Ha jól táncolják, a felsõtestek merevek, a táncolók tekintete mélyen átélt, mégis távolságot tartanak egymástól. A tangó a testi kívánás szenvedélye."

Noha kezdetben a tangót szövegtelen, szabadon improvizált, melankolikus bandoneon-zenére járták (így nevezték a Németországból importált harmonikaszerû hangszert), rövidesen elterjedt a szöveges dalkíséret szokása is: a dalszövegek obszcenitása híven követte a sikamlós koreográfia tartalmát. A leghíresebb tangómuzsika címe a szemérmetlen képzeteket felidézõ EI Choclo volt: magyarra kukoricacsutkának fordíthatnánk. Gomez szerint "bár a tangóban tekintetével a férfi uralkodik, valójában a nõ irányít. Az is elég, hogy kezével a férfi nyakát vagy mellkasát megérinti... Õ az, aki táncol." Ugyanakkor - vagy épp emiatt? - a tangó mégsem egyszerû páros társastánc: a nõbõl sugárzó szexuális vonzás egyben kihívás a többi férfinak is, a koreográfiába a compadrones a nõ kegyeiért vívott "párbajának" obszcén elemei vegyülnek. A tánc rövidesen a férfiak közötti erõszakos versengés terepévé vált, és sokszor végzõdött késeléssel, verekedéssel. Ebbõl a durva kocsmai szerepbõl alakul ki késõbb a compadrito-ké, akik már csak stilizált macho jelmezként viselik a széles karimás kalapot, a nyakba kötött ezüstfehér zsebkendõt, a rövid kabátot és szûk nadrágot, no meg - a kikötõi világhoz tartozás utolsó jelvényeként - övükben a bicskát.

Egyébként is: a tangó kezdettõl fogva olyan lépésekbõl és pozitúrákból állt össze, amelyek a 19. századi keresztény Európa civilizált országaiban elképzelhetetlenek lettek volna egy táncparketten. Gondoljuk meg, hogy a század elején milyen botránysorozat övezte a keringõt, az elsõ olyan európai társastánc megjelenését, amelyben egy pár folyamatos testi kontaktust tartva, voltaképp stilizáltan ölelkezve táncolt egy tengely körül - a tangó ehhez képest is fölháborítóan szabadosnak tûnt az európai (illetve az európai szokásokra figyelõ argentín) "high society" szemében. A mellkasok és csípõk szorosan összefeszültek, a lábak egymás közé léptek, az arcok és ajkak közvetlen közelbe kerültek egymással: a kacér és hódító pillantások, testdöntések, akasztások, ölelések oly nyers egyértelmûséggel mondták ki a tánc célját és értelmét, amit az akkori nyilvánosság nem tudott elviselni.

Mint a spanyol kultúrkörben mindenütt, a jó táncosnak itt is nagy volt a tekintélye. De tangót nem lehet tanulás és intenzív gyakorlás nélkül táncolni. A lépéseket el kellett sajátítani, ki kellett gyakoro